/Sorry/

Sziasztok! Tudom, hogy mostanában nem hoztam új részt, de szerintem ez így is fog lenni egy darabig.. Meg is mondom miért, nagyon sokat kell tanulnom, de talán legközelebb decemberben lesz rész. Sajnálom!

                                                                                                                               ~Hanna~

~Még a jó Isten se tudná elsüllyeszteni~

***4 rész***

~1912 a Titanic indulása~
~Elena szemszöge~
Édesanyámmal, testvéremmel és vőlegényemmel a kikötőhöz igyekeztünk. Én nem nagyon voltam elragatattva, de ahogy láttam Diana és Matt igen. Csak ültem a kocsiba mint egy jó nevelt kislány és vártam, hogy végre kinyissák. Nagyon sok ember jött. Azt mondták, hogy a világ legjobb hajója, pedig ugyan az mint a többi... Egyszer csak kinyitották, kinyújtottam a kezem és az úr kezébe tettem, hogy kisegítsen. Eddig csak a földet néztem, hogy nehogy elessek a hosszú ruhámm miatt, de amint biztos talajon éreztem magam felnéztem. 

Egy nagy hajó állt előttem egy nagy hajó amelynek a neve: Titanic. Húgom, anyám és Matt is kiszálltak. Diana gyönyörködve nézte a hajót.
-Csodálatos-szólalt fel és mosolyogva összenézett anyánkkal.
-Nem értem miért van ez a nagy felhajtás... Semmivel sem nagyobb mint a Muratánia.-mondtam.
-Van valami amiről nyilatkozott a Vaziratéria, de nem a Titanicról Elena. 30 méterrel hosszabb mint az a másik és sokkal elegánsabb.- mondta és segített anyámnak.
-Nem könnyű a lányát lenyűgözni Rosalia-erre csak felnevetett, hugom mellettem állt és nézte a hajót közben kuncogott, én csak ránéztem és megböktem, hogy hagyja abba, bevált mert abba hagyta.
-Szóval erre a hajóra mondják, hogy elsüllyezdhetetlen-jött hozzánk közelebb.
-Ez tényleg az még a hó Isten se  tudná ellsüllyezteni- mondta Matt, de közbe szólt a legénység, hogy hova vigyék a holminkat persze Matt most is arra a fal színű inasára bízta. Megnézte az ótáját aztán felsólalt.
-Hölgyeim, igyekezzünk.....Jöjjenek.-mondta. Anyám és Diana egymásba karolva mentek előre, mi hátul mentünk úgy szint egymásba karolva.

 Mindenki más számára az álmok hajóját jelentette, de számomra egy rabszolga szállító hajó volt ami ráncra verve vitt vissza Amerikába. Látszatra olyan voltam mint egy jó nevelt lánynak lennie kell, de belül ordítottam.

~kikötő melletti kis bár~
~Harry szemszöge~

Már vagy egy órája pókerozunk, de semmi. Az oroszok akivel játszunk elkezdek oroszul gügyögni valamit. Én csak Louisra néztem.
-Louis te egy pádzó vagy, mindenünket feltetted mi van-szembesítettem a ténnyel. Kifújta a cigaretta füstöt és hozzám hajolt.
-Ha egyszer nincs semmid nincs mit veszteni.-mondta a szlogenjét az őrületbe tud ezzel kergetni. Megint elkezdtek beszélni idegesített, hogy nem értem . Louis felvette a kártya lapját aztán megszólalt.
-Svan?-kérdezte az oroszt, cseréltek kártyát Louis teljes figyelme a lapokon volt.
-Eljött az igazság pillanata ű, az egyikőnk élete most megváltozik. Harry?-kérdeze tőlem én dühöngve szétterítettem a lapjaim.
-Nada(semmi)-mondta Louis.
-Nada-válaszoltam flegmásan. 
-Oav?- kérdezte az orosztól. Szétterítette lapjait.
-Semmi-mondta boldogan Louis amint látta.
-Svan?-szétterítette lapjait. Ezt nem hiszem el! Louis fájdalmasan nyögött egyet és megszólalt.
-2 pár..... Sajnálom Harry.
-Te sajnálhatod buey? Az összes pénzünk benne van!-keltem ki magamból, de nem fejezte be mondatát ezért folytatta.
-Sajnálom, de megint jó ideig nem látod fogod látni az anyádat! Ugyan is Amerikába megyünk fúlom van fiúk!-kiáltotta fel boldogan és szétterítette a lapokat, olyan meg könnyebülés járta át a testem mint még soha... Örömömben én is felkiáltottam és spanyolul elkezdtem beszélni. Svan megfogta Louis ruháját és felé kezdte húzni azt hittem megüti mert Lou is hunyorított, de abban a pillanatban a társának húzott be egyet. Felröhögtünk barátommal és megöleltük egymást. 

-Haza megyek-kiáltotta fel, ezt én sem hagyhattam só nélkül.
-Utazom Amerikába....-olyan boldog voltam. Egyszer csak a csapos megszólalt.
-Kotve hiszem. A Tttanic indul Amerikába 5 perc múlva-röhögött fel gonoszan.
-A franca Harry nyomás.-mondta és olyan gyorsan pakoltuk be a most kapott pénzt amilyen gyorsan csak tudtuk.

ÁÁÁ most néztem meg a fejlécet:OOO Szerintem nagyon jól megcsinálta Puskás Dórii:))) Köszi Dóriii:333 <3

~ 3 Rész ~

                                                                     
*** ~Mindennek már 100 éve~***

~Elena szemszöge~

A kedves emberek egy terembe vezettek ami tele volt gépekkel és régi tárgyakkal. Egy vizes üveg tálka előtt álltam meg és belepillantottam.Vissza gondoltam miközben a szerelmem rajzol.

Olyan jó érzés volt!
-16 Lajos viselet azt a mesés ékkövet amelyet a korona kék gyémántjaként emlegették 1792-ben veszett el. Körülbelül akkor az öreg Lajos mindent elveszített nyaktól felfelé. Az elmélet szerint a korona gyémántot szintén elcsapták újra csiszóltatták szív alakúra és az "óceán" szíveként lett ismert. A mai értéke meghaladja a "Remény" gyémántét.-mutatták meg nekem a képet.
-Rémesen nehéz volt az a kő... Csak akkor egyszer tettem fel-mondtam.
-Tényleg azt gondolod, hogy ez te vagy?-kérdezte Lily.
-Igen is én vagyok drágám-mondtam komolyan-Jó nő voltam nem?-kérdeztem egy kis huncutsággal az arcomon amit meg is mosolygott mindenki.
-A a bisztonsági papírokból kinyomoztam, hogy volt egy követelés amit teljes titoktartásból mellett kielígítettek...Meg tudná mondani ki volt az illető Elena?-kérdezte Josh.
-Ha jól tudom egy James nevű férfi lehetett.-gondolkoztam el.
-Így van James. A Sicborni acélmágnánál, azt álította a gyémánt nyakéket a fia Scott vette a menyasszonyának önnek.-igen az a gazember gondoltam magamban.
-1 héttel a Titanic indulása előtt a követelést azonnal benyújtották... Tehát a gyémántnak a hajóval együtt el kelett süllyednie.-még, hogy elsüllyedni..
-Látja a dátumot?-kérdezte Josh.
-912 április 14-olvasta fel hangosan Lily, még jó, hogy tudom ezt a dátumot.
-Szóval ha dédanyja valóban az akinek mondja magát akkor viselte aznap a gyémántot amikor a Titanic elsüllyedt .-mondta egy mogorva ember.
-Ez esetben ön az új legjobb barátném-mondta vigyorogva Josh. Oldalra néztem és azokat a tárgyakat láttam amik 1912-ben az enyémek voltam.
-Íme néhány holmi amit a felszínre hoztunk a kabinjából.-mondta
-Áá..Ez volt a tükröm.-mutattam Lilynek.-Nahát milyen furcsa érzés...Pont úgy néz ki mikor utoljára láttam-megfordítottam és az arcomat pillantottam meg.-Csak a tükörkép változott.-tettem vissza., megfogtam az egykori csatomat is, mindenre emlékszem.
-Felkészült rá, hogy visszatérjen a Titanicra?-kérdezte Josh, bólintottam.
Az a mogorva ember a végén kiderült, hogy Bob a neve elmagyarázta mi is történt a katasztrófa napján, mindent megértettem, de még is átélni egy örökkévalóságig telt.
-Ügyesen elmagyaráztam ugye?-kérdezte büszkém.
-Köszönöm ezt a kimerítő elemzést Mr. Pool... Természetesen átélni mindezt személyesen átélni egészen más volt.-mondtam az emlékekbe merülve.
-Megfosztaná velünk?kérdezte Josh. Felálltam a kerekes székből és a monitorok felé mentem ahol ott volt az a pompás hajó ami a vizet szállta 1912-be. Ahogy néztem a roncsot nem a roncsot láttam benne hanem az újkori formályát, egy picit elpityeregtem magam és megimbolyogtam.

-Gyere pihenj le dédi.-mondta Lily.
-Nem-mondtam sírva.
-Ugyan már.-erősködött.
-NEM-mondtam erélyesebben, de utána beláttam, hogy neki van igaza és leültem.
-Add magnót-mondta Josh és elkérte a munka társától.
-Meséljen Elena.-kérlelt.
-Mindennek már 100 éve.-mondtam szipogva.
-Nem baj meséljen bármiről amire emlékszik!-kérte.
-Valóban kíváncsiak a történetemre?-erre nem válaszóltak csak bólintottak.
-Bár eltelt 100 év mégis érzem a festékek friss illatát. A porcelánokat még nem használta senk, a lepedőkön még nem aludt senki. A Titanicra azt mondták az álmok hajója. És az volt. Valóban az volt!

~A fedélzeten~

                        Sziasztok!

 Itt a 2. rész tudom, hogy nagyon rövidek ezért sajnálom, de megígérem, hogy a 3. rész hosszabb lesz. Jó olvasást. xx

                                                     ~Hanna~

~Josh másnap~

-Ez egy átkozott szipirtyó banya aki ebből akar pénzt csinálni. Csak a jó Isten tudja, hogy miért, mint az a orosz maca Anasztázia.-háborodott fel az egyik munka társam Bob.

-MEGÉRKEZTEK!-kiabálták Azonnal a helikopter leszállóra mentünk.

-Elena Rebecah Gilbert 17 éves volt amikor életét vesztette a Titanicon igaz?

-Igen-értettem vele egyet.

-Ha túlélte volna akkor több mint 100 éves lehet-kezdte újból Bob.

-A jövő hónapban lesz 101.

-Jól van.... Akkor ez egy hazug kripta szökevény... Figyelj, utána néztem a nő múltjának egész a 20 évekig visszamenően amikor is színésznőként dolgozott.. Egy színésznő ez már eleve gyanus Sherlok. Akkoriban Elena Tomlinson-nak hívták, aztán férjhez ment és ez a Collinson nevű pasashoz és kipotyogtatott pár gyereket... Collins azóta halott.-mondta háborodtan 

-És mindenki az aki tudott a gyémántról az vagy oda veszett vagy később halt meg, de ő tud róla- leszállt a helikopter. A munkások pakolták le a hölgy cuccait ami igen sok volt, mintha örökre ide költözne.

-A végén még elsüllyedünk annyi csomaggal jön-mondta gúnyosan Bob, a munkások kivették a helikopterből a kerekes kocsis hölgyet odamentem.

-Mrs Collins Isten hozta a Kelly-viten-mondtem és kezet ráztam a hölgyel 

-Jól van gúrítsátok arrébb-mondtam az embereknek.

-Isten hoza Mrs Collins-üdvözöltem gondolom a hölgy dédunokáját.

-Jó napot-mondta.

-Üdvözlöm a fedélzeten-ráztuk kezet. Aztán a dédmamáját kezdte el tolni. Egyszer csak szóltak.

-HÉÉ-a hang irányába néztem, egy akvárium volt az amibe 3 hal volt, egy kicsit furcsálottam, de elvettem a kolegától.

~1 órával később~

~Elena szemszöge~

Mindent lepakoltunk minden ugyan úgy berendeztem mont otthon. Tökéletes volt. Egyszer csak kopogtak.

-Tessék?-kérdeztem.

-Elégedett a kabinjával?-kérdezte a fiatal ember.

-Hogy ne! Olyan szép! Ohh ő itt az unokám Lily ő viseli a gondomat.

-Már volt szerencsénk találkozni. Emlékszel dédi a fedélzeten-mondta Lily.

-Jahh persze-tettem oda a kezem a homlokomhoz-Így ni minden a helyén! Sosem utazom a fényképeim nélkűl-mondtam.

-Nincs szükségük valamire? Tehetnék valamit?-kédezte Mr Dylen.

-Igen-bólogattam-Szeretném látni a rajzomat!

~Meglepő hívás~

                    Sziasztok!

Előbb hoztam az első részt:DD Azt nem tudom, hogy a 2. rész mikor kerül fel, de sietek vele:)) Remélem tetszeni fog nektek az 1 rész mert nagyon sokat dolgoztam vele!*--* Kérlek iratkozzatok fel és komizzatok:'') Jó olvasát!:$$ 

                                                    ~Hanna~

1 Fejezet

~Elena szemszöge~

Mint mindig most is agyagból készítettem tárgyakat. A dédunokám kint volt a konyhába, egyszer csak megszólalt.

-Jól van máris kapsz enni..Gyere-szólt Pufinak a kutyámnak. Amíg ő kint ügyetlenkedett én csináltam az említett tárgyakat. A televízió be volt kapcsolva.

Tv Riport:

-A kutatók újra lemerültek minden idők leghíesebb hajóroncsához a Titanichoz. Most kapcsoljuk a Kellys kutatóhajót. Helló Josh!

-Üdvözlöm Molly! A Titanicról tudjuk, hogy az elegancia pillantásával játszott egész végig, de engem  az el nem mondott esemény érdekel azok a titkok amelyeket a Titanic mélyen rejt magában.-itt fel kaptam a fejem egy olyan szót hallottam a Tv-ben amit soha nem fogok elfelejteni, egy olyan szó ami miatt elveszítettem 3 olyan embert aki fonts volt az életembe.

Tv Riport:

-Jelenleg azért vagyunk itt, hogy egy robot teknológia segítségével messzire hatoljunk de a roncsba amennyire még senkinek sem sikerült.-it a kezembe kaptam járóbotomat és elindultam az említett tárgy felé.

Tv Riport:

-Az expozícioja célján epikai szempontból erősen vitatják, önt sokan sírrablónak hívják.-hallottam újból egy női hangot, aztán a férfi részéről egy nevetéstaztán elkezdett beszélni.

-A Tutem Kámon sír kutatóit senki-itt megszólalt Lily a dédunokám.

-Mi történt?-kérdezte nyugodtan

-Hangosítsd fel!-mondtam öreg hangommal és csoszogtam oda a Tv elé. Lily felhangosította.

Tv Riport:

-itt is szakképzedt muzeológusok gondoskodnak róla, hogy a maradványok tárolásait illetve kateorizálása megfelelő legyen. Nézzék meg ezt a rajzot amit éppen ma találtunk.Egy darabka papír am 100-éven át volt a víz alatt.

-A csoportomnak sikerült épségben megőriznie. Maradt volna inkább mindörökre a óceán fenekén? Mikor most itt együtt élvezhetjüka szépségét!-én voltam a rajzon ezt a rajzot sosem tudtam kiverni a fejemből. Ez ÉN voltam 51-évvel fiatalabban.

-Nem hiszek a szememnek-mondtam. Hiszen ez én vagyok!

~Kutató hajó Josh szemszöge~

-JOSH! Műholdas készüléken keresztűl hív valaki!-mondta a munka társam

-Nem látod, hogy vízre szállunk?-utattama tengeralattjáróra.

-Hidd el pajtás ez a hívást nem szívesen hagynád ki!-próbálta túlkiabálni a hajó hangját én csak érthetetlenül néztem.

-Remélem tényleg fontos...

-Hangosan beszélj mert a hölgy elég öreg-itt már tényleg nem értettem semmit csak a készüléket a fülemhez emeltem.

Telefon:

-Itt Josh Dylen beszél, miben segíthetek Mrs...Collins?

-Én csak arra lennék kíváncsi, hogy meg találta-e az óceán szívét Mr. dylen-itt a munkatársamra néztem.

-Megmondtam, hogy érdekes hívás!-kiabálta. Újra a telefonba beszéltem.

-Feszült figyelemmel hallgatom asszonyom. meg tudná mondani ki az a nő a képen?-kérdezem a vonal másik végről lévő hölgyet.

-Háát persze, hogy tudom sz a nő a képen az én vagyok.